Mert bárhová is mész, bármit is teszel vagy gondolsz, mindig lesz veled szemben egy másik világ, egy másik tett vagy gondolat, egy másik élet. 

Ha ma kinézel, és a fehér hótakaró felvidít, lesz akit felbosszant a vele járó munka.

Ha Adventre gondolsz, lesz aki feleslegesnek tartja, nem hisz benne, vagy csak emlékezteti magányára.

Ha gyermektelen vagy, lehet hogy bosszant a gyermekzsivaly.

Ha járóképtelen vagy elszomorít a sportközvetítés.

Ha vak vagy nem tudod milyen egy tavaszi színeiről mesélő barátod világa.

Ha szegény vagy, bosszant a gazdagok világa.

Ha tudó vagy, elkeserít a tudatlanság.

Ha gyenge vagy, szemben áll veled az erő.

Mindig van két világ. Itt és ott. Aztán néha átkerül hirtelen az ember a másik oldalra, és talán visszaút sincs. Ott ül magában, és nem elég, hogy feldolgozza új helyzetét, azt is fel kell dolgoznia, eddig mit gondolt a másik ‘világról’.

Van amikor ‘jobb’ az a másik, van amikaor ‘rosszabb’.

Pedig csak két világ van. Nem jó és rossz.

Van, amikor lassan sodródik át az ember. Néha az évek adják ezt a sodródást, néha a világ változása, néha belső változás.

Ez a blog, ezt a változást fogja megpróbálni követni, saját életemen keresztül.

Ez egy személyes blog. Két világ között.

Az egyiket már elhagytam, a másikat még nem értem el. De nincs visszaút, és már a két világ közötti út is inkább kötéltánc.

Védőháló nélkül.